Ki felel, ha téved az algoritmus?Kártérítési felelősség a mesterséges intelligencia korában

A mesterséges intelligencia egyre több vállalkozás mindennapi működésének részévé válik. Algoritmusok támogatják a munkavállalók kiválasztását, a biztosítási kockázatok értékelését, a hitelbírálatot és az ügyfélszolgálati folyamatokat. A generatív MI-rendszerek pedig már szerződéstervezeteket készítenek, dokumentumokat elemeznek és üzleti döntések előkészítésében is közreműködnek.

A technológia alkalmazása jelentős előnyökkel járhat, ugyanakkor új hibalehetőségeket és jogi kockázatokat is teremt.

A kérdések különösen fontosak a polgári jog és a kártérítési felelősség szempontjából.

Ügyvédként, különösen a szerződéses, kártérítési és peres ügyekkel kapcsolatos tapasztalataim alapján, a mesterséges intelligencia fejlődésének egyik legérdekesebb jogi következményét abban látom, hogy a technológia használata miként alakítja a felelősségi viszonyokat és a károsultak igényérvényesítési lehetőségeit.

A válaszhoz minden esetben az adott jogviszonyt, a káresemény körülményeit, a rendszer működését és az alkalmazandó jogszabályokat kell megvizsgálni.

AI-jogi cikksorozatom második részében ezeknek a kérdéseknek a magyar és európai uniós szabályozási hátterét tekintem át, különös figyelemmel a 2026 decemberében alkalmazandóvá váló új termékfelelősségi rendelkezésekre.

Ki felelhet a mesterséges intelligencia működéséért?

A hagyományos polgári jogi felelősségi viszonyokban rendszerint azonosítható az a személy vagy szervezet, amelynek magatartásához a károkozás kapcsolódik.

A mesterséges intelligencia alkalmazása azonban összetettebbé teheti ezt a vizsgálatot.

Egy vállalkozás által használt MI-rendszer mögött ugyanis több gazdasági szereplő is állhat. Az általános célú modellt fejlesztő vállalkozás, a modell felhasználásával konkrét rendszert kialakító szolgáltató, a rendszert testreszabó integrátor és a technológiát ténylegesen alkalmazó vállalkozás eltérő feladatokat és kötelezettségeket láthat el.

Az AI Act, vagyis a mesterséges intelligenciáról szóló (EU) 2024/1689 rendelet különbséget tesz többek között a szolgáltató és az alkalmazó között. E fogalmak azonban önmagukban még nem határozzák meg a polgári jogi kártérítési felelősség alanyát.

A szolgáltatói vagy alkalmazói minőség jelentősége mellett a felek közötti szerződéses kapcsolatokat, a károkozó magatartást és az alkalmazandó felelősségi alakzatot is vizsgálni kell.

A helyzetet tovább bonyolíthatja az úgynevezett feketedoboz-hatás (black box effect). Egyes MI-rendszerek esetében a konkrét eredményhez vezető belső folyamatok nehezen értelmezhetők, és a hibás működés oka a fejlesztő vagy az alkalmazó számára sem feltétlenül rekonstruálható teljes egészében.

Ez a körülmény különösen a bizonyítás során jelenthet nehézséget.

Egy kártérítési perben ugyanis nem elegendő annak megállapítása, hogy az algoritmus téves eredményt adott. Azt is vizsgálni kell, hogy az eredményhez milyen magatartás, mulasztás vagy termékhiba kapcsolódott, és ezek milyen okozati összefüggésben állnak a bekövetkezett kárral.

Szerződésszegéssel okozott károk – mentesülhet-e a vállalkozás az algoritmus hibájára hivatkozva?

Ha egy vállalkozás a szerződéses kötelezettségét mesterséges intelligencia segítségével teljesíti, és a hibás teljesítés a szerződéses partnerének kárt okoz, a felelősség megítélésének alapját a Polgári Törvénykönyv szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségi szabályai jelenthetik.

A Ptk. 6:142. §-a szerint a szerződésszegéssel okozott kárt főszabály szerint meg kell téríteni.

A szerződésszegő fél akkor mentesülhet a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható tőle, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.

A kimentés feltételeinek együttesen kell teljesülniük.

Amennyiben a vállalkozás saját döntése alapján alkalmaz technológiai eszközt a szerződés teljesítéséhez, annak kiválasztása, bevezetése és használata rendszerint a vállalkozás működési kockázataihoz kapcsolódik.

A konkrét mentesülési lehetőség azonban mindig az eset körülményeitől függ. Jelentősége lehet például annak, hogy mi idézte elő a hibát, milyen ellenőrzési lehetőségekkel rendelkezett a vállalkozás, és az adott körülmény valóban kívül esett-e az ellenőrzési körén.

A közreműködőért való felelősség

A Ptk. 6:148. § (1) bekezdése szerint, aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához más személy közreműködését veszi igénybe, annak magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el.

Ez a szabály különösen akkor lehet releváns, ha a szerződéses kötelezett valamely külső technológiai szolgáltatót vesz igénybe a teljesítés során.

Fontos ugyanakkor, hogy maga az MI-rendszer nem személy, így nem tekinthető a Ptk. szerinti önálló közreműködőnek. A szabály alkalmazhatóságát a teljesítésben részt vevő személyek és vállalkozások jogviszonyai alapján kell megítélni.

Milyen károk téríthetők meg?

A felelősség megállapítása mellett a követelhető kártérítés terjedelme is lényeges kérdés.

A Ptk. 6:143. §-a különbséget tesz a szolgáltatás tárgyában keletkezett kár, valamint a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károk és az elmaradt vagyoni előny között.

Utóbbiak megtérítése főszabály szerint a szerződéskötéskori előreláthatóság bizonyításához kötött. Szándékos szerződésszegés esetén ugyanakkor a jogosult teljes kárát meg kell téríteni.

Egy MI-rendszer hibája következtében előálló üzleti veszteség esetében tehát külön vizsgálni kell a kár jogcímét, összegét, előreláthatóságát és a szerződésszegéssel fennálló okozati összefüggést.

Szerződésen kívüli károkozás – amikor a károsult nem szerződéses partner

Más jogi helyzet áll elő, ha a mesterséges intelligencia alkalmazásával összefüggésben olyan személy szenved kárt, aki nem áll szerződéses kapcsolatban a rendszer alkalmazójával vagy szolgáltatójával.

Ilyen eset lehet például, ha egy automatizált értékelési rendszer jogellenesen hátrányosan különböztet meg egy személyt, vagy egy autonóm berendezés működése során harmadik személynek okoz kárt.

A Ptk. 6:519. §-a alapján a jogellenesen okozott kárt meg kell téríteni. A károkozó akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.

Ebben a felelősségi rendszerben ezért jelentősége lehet annak, hogy a mesterséges intelligenciát alkalmazó szervezet milyen gondossággal járt el.

• Megfelelően választotta-e ki a rendszert?
• Ellenőrizte-e annak alkalmasságát?
• Biztosította-e a szükséges emberi felügyeletet?
• Felismerhető volt-e a hibás működés, és lehetőség nyílt-e annak megelőzésére?

E kérdések az adott eset körülményei alapján befolyásolhatják a felróhatóság megítélését.

A személyiségi jogok sérelme esetén emellett a Ptk. 2:51–2:53. §-ainak rendelkezései is jelentőséggel bírhatnak. Egy jogellenes, diszkriminatív vagy a jóhírnevet sértő algoritmikus döntés például személyiségi jogi igények alapjául is szolgálhat.

Az automatizált adatkezelés esetében pedig a GDPR szabályai, különösen a kizárólag automatizált adatkezelésen alapuló döntésekkel kapcsolatos 22. cikk és a kártérítésről rendelkező 82. cikk is relevánsak lehetnek.

Veszélyes üzemnek minősülhet-e a mesterséges intelligencia?

A Ptk. 6:535. §-a a fokozott veszéllyel járó tevékenységből eredő károkért különös, objektív jellegű felelősségi rendszert állapít meg.

A kérdés különösen az autonóm járművek, ipari robotok és más, fizikai környezetben működő automatizált rendszerek esetében merülhet fel.

A veszélyes üzemi minősítés azonban nem következik pusztán abból, hogy egy rendszer mesterséges intelligenciát alkalmaz.

A megítélés szempontjából a konkrét tevékenység jellege, veszélyessége és működési körülményei meghatározók.

Egy autonóm ipari robot által végzett veszélyes művelet más megítélés alá eshet, mint egy szövegelemző alkalmazás használata.

Az uniós termékfelelősségi reform – a szoftver is termék lehet

A mesterséges intelligenciával kapcsolatos kártérítési felelősség egyik legfontosabb új fejleménye az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/2853 irányelve, amely a hibás termékekért való felelősség szabályait korszerűsíti.

Az új szabályozás egyik meghatározó eleme, hogy a termék fogalmába kifejezetten beemeli a szoftvereket.

Az irányelv 4. cikkének 1. pontja értelmében a termék fogalma a szoftverekre is kiterjed. Ez a szabályozás szempontjából akkor is jelentőséggel bírhat, ha a szoftver önállóan működik, más termékbe épül be, vagy felhőalapú technológián keresztül érhető el.

A szabályozás így a mesterségesintelligencia-rendszerek tekintetében is új termékfelelősségi keretet biztosít.

Az irányelv ugyanakkor nem teszi automatikusan termékhibává az MI-rendszerek minden téves vagy nem megfelelő eredményét.

A termék hibájának megállapításához azt kell vizsgálni, hogy a termék biztosítja-e az általában elvárható, illetve az alkalmazandó jogszabályok által megkövetelt biztonságot.

A szabályozás külön figyelembe veszi a digitális termékek sajátosságait is.

Az irányelv 7. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján a hiba értékelésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy a termék a forgalomba hozatalát vagy használatbavételét követően képes-e tovább tanulni, illetve új tulajdonságokat elsajátítani, és ez milyen hatással van a biztonságára.

Ez különösen fontos lehet az idővel változó működésű MI-rendszerek esetében.

Nem minden vagyoni veszteség termékkár

Az új irányelv alkalmazási körének lényeges korlátja, hogy a termékfelelősség alapján megtéríthető károk meghatározott körére terjed ki.

Az irányelv 6. cikke alapján ide tartoznak különösen a személyi sérüléssel és az egészségkárosodással kapcsolatos károk, a hibás terméktől eltérő, nem kizárólag szakmai célra használt dolgokban keletkező károk, valamint a nem szakmai célra használt adatok megsemmisüléséből vagy sérüléséből eredő károk.

A szabályozás a természetes személy károsultak védelmére irányul.

Ezért egy vállalkozás pusztán üzleti döntését befolyásoló hibás MI-válasz vagy az abból eredő tisztán gazdasági veszteség nem feltétlenül tartozik az új termékfelelősségi szabályok hatálya alá.

Az ilyen károk megtérítése más jogalapon, különösen a szerződésszegéssel vagy a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint merülhet fel.

Ez az elhatárolás gyakorlati szempontból alapvető jelentőségű.

Magyarországon már elfogadták az új termékfelelősségi szabályokat

A hazai jogfejlődés szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy az uniós termékfelelősségi reformhoz kapcsolódó magyar törvénymódosítás már megszületett.

A magánjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XCII. törvény a Polgári Törvénykönyv termékfelelősségi rendelkezéseit is átalakítja.

A módosítás termékfelelősséget érintő fő rendelkezései 2026. december 9-én lépnek hatályba, és az átmeneti szabály alapján a 2026. december 8-át követően forgalomba hozott vagy használatba vett termékekre alkalmazandók.

A változás a Ptk. 6:550–6:559/B. §-ait érinti.

Az új Ptk. 6:552. § kifejezetten a termék fogalmába sorolja a szoftvert.

A 6:553. § a megtéríthető termékkárokat határozza meg, míg a 6:555. § a termék hibájának megítélésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

A magyar szabályozás is figyelembe veszi a forgalomba hozatal után tovább tanuló vagy új tulajdonságokat elsajátító rendszerek sajátosságait.

Az új rendelkezések különösen jelentősek lehetnek azokban az esetekben, amikor valamely szoftver vagy MI-rendszer biztonsági hibája személyi sérülést, egészségkárosodást vagy más, a termékfelelősség körébe tartozó kárt okoz.

A magyar jogalkotás tehát már megteremtette az új uniós termékfelelősségi szabályozás hazai jogszabályi alapjait, ugyanakkor 2026 októberében az új Ptk.-rendelkezések még nem alkalmazandók.

A bizonyítás kérdése – amikor nem látható, miért hibázott a rendszer

A mesterséges intelligenciával kapcsolatos jogviták egyik legnehezebb kérdése a károkozás körülményeinek bizonyítása lehet.

Egy károsult számára jelentős nehézséget okozhat annak feltárása, hogy a rendszer mely adatokból, milyen működési folyamat révén és milyen okból jutott hibás eredményre.

Különösen összetett helyzet alakulhat ki akkor, ha a rendszer működése részben átláthatatlan, a releváns információk pedig kizárólag a szolgáltató vagy a fejlesztő rendelkezésére állnak.

Az új termékfelelősségi irányelv e problémára is reagál.

Az irányelv 9. cikke meghatározott feltételekkel lehetővé teszi, hogy a bíróság elrendelje az ügyben releváns bizonyítékok rendelkezésre bocsátását. Az intézkedésnek szükségesnek és arányosnak kell lennie, figyelemmel a bizalmas információk és üzleti titkok védelmére is.

Az irányelv 10. cikke pedig meghatározott feltételek mellett a termék hibájára, illetve a hiba és a kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó megdönthető vélelmeket állapít meg.

A szabályozás azonban nem eredményez általános vagy automatikus bizonyításiteher-megfordítást.

A technikai vagy tudományos összetettséggel kapcsolatos vélelem alkalmazásához például az szükséges, hogy a károsult rendkívüli bizonyítási nehézségekkel szembesüljön, és valószínűsítse a termék hibáját vagy az okozati összefüggést.

Az új magyar Ptk. 6:556. §

A magyar jogalkotó az új bizonyítási vélelmeket a 2026. december 9-én hatályba lépő Ptk. 6:556. §-ában szabályozta.

A rendelkezés alapján meghatározott esetekben vélelmezni kell a termék hibáját, például akkor, ha a termékkárért felelős vállalkozás nem bocsátja rendelkezésre a bíróság által kért, az ügyben lényeges bizonyítékokat, vagy a károsult bizonyítja a termékbiztonsági követelmények megsértését.

Az új szabályozás a műszaki vagy tudományos összetettségből eredő rendkívüli bizonyítási nehézségekre is figyelemmel van.

E rendelkezések a termékfelelősségi perekben jelentős változást hozhatnak, mivel a károsultnak bizonyos feltételek fennállása esetén könnyebbé válhat a termékhiba vagy az okozati összefüggés bizonyítása.

Fontos ugyanakkor, hogy a vélelmek megdönthetők, és az új szabályok alkalmazása a termékfelelősségi rendelkezések időbeli és tárgyi hatályához kötött.

Az AI Act szerepe a kártérítési perekben

Az AI Act elsősorban a mesterségesintelligencia-rendszerek fejlesztésére, forgalomba hozatalára és alkalmazására vonatkozó megfelelési követelményeket határozza meg.

A rendelet önmagában nem hoz létre általános, minden MI-rendszerre alkalmazandó polgári jogi kártérítési felelősségi rendszert.

Rendelkezéseinek azonban a kártérítési jogvitákban is jelentőségük lehet.

A nagy kockázatú MI-rendszerekre vonatkozó 12. és 19. cikk az eseménynaplózással és a naplók megőrzésével kapcsolatos követelményeket, míg a 14. cikk az emberi felügyelet szabályait tartalmazza. A 26. cikk az alkalmazók kötelezettségeit határozza meg.

Ezek a rendelkezések az adott rendszerre vonatkozó alkalmazási határidők figyelembevételével a megfelelő működés és az elvárható magatartás megítélésében is szerepet játszhatnak.

A 2026/1744/EU módosító rendelet ugyanakkor a nagy kockázatú rendszerekre vonatkozó fő követelmények alkalmazását későbbre halasztotta.

A III. melléklet alapján nagy kockázatúnak minősülő rendszerekre vonatkozó érintett rendelkezések 2027. december 2-tól, az I. melléklethez kapcsolódó, a 6. cikk (1) bekezdése szerinti nagy kockázatú rendszerekre vonatkozó érintett követelmények pedig 2028. augusztus 2-tól alkalmazandók.

Ezért egy kártérítési perben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a rendszerre mely követelmények, és pontosan mely időponttól vonatkoznak.

[12. cikk] eseménynaplózás[19. cikk] a naplók megőrzése[14. cikk] emberi felügyelet[26. cikk] az alkalmazók kötelezettségei––[III. melléklet] alkalmazandó: 2027. december 2-tól[I. melléklet · 6. cikk (1)] alkalmazandó: 2028. augusztus 2-tól> 

A jogsértés azonban az alkalmazandó felelősségi szabályok alapján a jogellenesség, a felróhatóság vagy a termékhiba megítélésében is jelentőséggel bírhat.

Az előírt dokumentáció vagy eseménynaplók hiánya emellett megnehezítheti a rendszer működésének utólagos rekonstruálását és az érintett fél bizonyítását.

A kártérítési felelősség és a szabályozási megfelelés kapcsolata ezért az AI-jog egyik fontos jövőbeli jogalkalmazási kérdésének ígérkezik.

Hogyan csökkenthetik a vállalkozások az MI-használat jogi kockázatait?

A mesterséges intelligenciát alkalmazó vállalkozások szempontjából a jogi kockázatok kezelésének már a rendszer bevezetése előtt jelentősége lehet.

A legfontosabb feladatok közé tartozhat a technológiai szolgáltatóval kötött szerződés megfelelő kialakítása, az MI-rendszer használatának belső szabályozása, az emberi ellenőrzés biztosítása és a releváns dokumentáció megőrzése.

Összegzés – a felelősség kérdése az algoritmus mögött is fennmarad

A mesterséges intelligencia alkalmazása új technológiai körülményeket teremt, ugyanakkor a jogi felelősség alapvető kérdései továbbra is ismerősek.

Meg kell állapítani, hogy történt-e szerződésszegés vagy jogellenes károkozás, bekövetkezett-e megtéríthető kár, fennáll-e az okozati összefüggés, és mely személy vagy szervezet felelhet a következményekért.

A technológia sajátosságai elsősorban a felelősségi viszonyok feltárását, a bizonyítást és az elvárható magatartás megítélését tehetik összetettebbé.

A 2026 decemberében alkalmazandóvá váló új termékfelelősségi szabályok különösen fontos változást jelentenek, mivel a szoftvereket kifejezetten bevonják a termékfelelősség körébe, és meghatározott esetekben a károsultak bizonyítási helyzetét is megkönnyítik.

Álláspontom szerint a mesterséges intelligencia elterjedésével a következő években egyre nagyobb jelentősége lesz annak, hogy a vállalkozások már a technológia bevezetésekor megfelelően rendezzék a szerződéses, felelősségi és ellenőrzési kérdéseket.

A jogviták szempontjából pedig kulcsfontosságúvá válhat a technológiai működés és a hagyományos polgári jogi felelősségi szabályok együttes értelmezése.

Ez az AI-jog egyik olyan területe, amelyet ügyvédként különösen érdekesnek tartok, és amelynek fejlődését a jövőben is kiemelt figyelemmel kívánom követni.